A közpénzgazdálkodás ellenőrzése során, lépten-nyomon felmerül a kérdés, hogy bizonyos gazdasági döntések kitől származnak? Még indokoltabb a kérdés, ha például a döntés szabályt sért, és vagyoni hátrányt is okoz. Normális körülmények között a gazdálkodó szervezet felelős vezetője hozza a döntéseket, hiszen a felelősség is őt terheli.
Sajnos nem ritka az állami illetve önkormányzati tulajdonú gazdálkodó szervezetek esetén, hogy valamely politikai szereplő nyomást gyakorol a döntésre. Könnyen teszi ezt, hiszen felelősség nem terheli, mivel a döntést valójában a vezető tisztségviselő hozza meg.
Különösen terhes ez a gyakorlat, ha a politikai vezető és a gazdálkodó szervezet vezetője között spontán alá-fölérendeltségi viszony alakul ki, akár a szervezeti vezető állása is függhet a politikai vezetőtől. Nehéz ilyen helyzetben nemet mondani.
Fokozottan igaz ez a beszerzések kapcsán hozott döntésekre, melyek során olykor megmagyarázhatatlan eredmények születnek. Olyat láttunk már, hogy vállalatvezető a döntés miatt büntetőbíróság elé került, ám olyat, hogy a nyomásgyakorló politikus is a vádlottak padján ülne, az elmúlt 10 évben szinte egyet sem.
Nem könnyű a nyomásgyakorlást bizonyítani, pláne ha a felderítést végzők részéről erre tulajdonképpen igény sem merül fel. A döntés felelőse sokszor át sem gondolja, hogy pillanatok alatt kerülhet olyan helyzetbe, amiből nem nagyon van kiút. Amikor bekövetkezik a baj, azaz fény derül, mondjuk a hűtlen kezelésre, akkor ott áll egyedül a vállalatvezető és nem marad körülötte egyetlen olyan szereplő sem, akik a döntés idején ott sündörögtek, szorgalmazva a számukra kedvező eredményt.
Van-e módja, hogy a tényleges döntéshozó feleljen a bűncselekményért? Amióta az igazságszolgáltatási rendszerünk ismeri a vádhatósággal kötött egyezség lehetőségét, azóta a bizonyítékokkal felvértezett cégvezető számára vészkijárat nyílt, hogy a büntetőeljárásból rövid úton – bár nem teljesen sértetlenül – távozzon.
A vezető tisztségviselő hivatásgyakorlására vonatkozó szabályok megsértése miatti felelőssége tulajdonképpen a vezetőt terheli még akkor is, ha nem saját elhatározásából hoz döntést. Ha a döntés szabályszegő és a vagyont negatívan befolyásoló, akkor azt nyomásgyakorlás ide vagy oda, meg kell tagadni. Ellenkező esetben egy eljárásban csupán a felelősség mértékét lehet csökkenteni a rábírás és a kiszolgáltatott státusz igazolásával illetve a bűnösség beismerésével akár egy egyezség keretében.
Egy 2019-es Bárándy – Dávid tanulmány értekezik az egyezség a bűnösség beismeréséről témakörben. Az egyezség az angolszász vádalku kontinentális változataként is értelmezhető, gyakran így is hivatkoznak rá, de utóbbit magyar részről csak komoly megszorításokkal jelenthetjük ki. Az együttműködés lényeges tartalmi eleme, hogy eredményeként a terhelt enyhébb, sőt, garantáltan enyhébb szankcióra számíthat. Cserébe beismerő vallomásával, esetleg más elkövetők cselekményének feltárásával, addig még fel nem tárt részletek előadásával segíti, gyorsítja a büntetőeljárást, előmozdítja annak sikeres befejezését.