Szerző: Babos Attila
Fotó: Cseri László
Forrás: szabadpecs.hu
A Zsolnay városa a Zsolnay ellen címmel került fel ma új bejegyzés arra az oldalra, amelyet az úgynevezett elszámoltatási munka eredményeinek, a feltárt ügyeknek a bemutatására hoztak létre. Az oldalon egy 800 milliós kötbérről írnak, amit a leírtak alapján el lehetett volna kerülni, nem beszélve arról a botrányról, ami a Zsolnay miatt a város fejére hullott. Az ügyről pár napja már írt az önkormányzathoz kötődő Pécsma.hu is.
Harmincegy ügyet tártak fel, 22 feljelentést tettek, a feltételezett elkövetési érték több, mint 2 milliárd 400 millió forint, a visszaszerzett vagyon 711 millió forint, sorolja a pécsi önkormányzat által az úgynevezett elszámoltatási munkára létrehozott oldal. Mint ismert ugyanis, Péterffy Attila pécsi polgármester már a választási kampányban azt ígérte, hogy megvizsgálják a korábbi évek, elsősorban a 2014-2019 közötti fideszes városvezetés időszakát, ügyvédek fogják átvilágítani a pécsi önkormányzatot és cégeit, és amellett, hogy arra tesznek javaslatot, hogy megszüntessenek párhuzamosságokat, pazarló szerződéseket, jobb lehessen a működés, kifejezett cél az esetleges visszaélések, korrupciógyanús ügyek feltárása is, és ha ilyenre akadnak, akkor a megfelelő következmény, azaz a feljelentés megtétele.
Nem egy ügy után indult nyomozás, de több már véget is ért, van, ami akár egy év vagy hosszabb idő után, mint arról beszámoltunk – igaz, arról is írtunk, hogy milyen háttér után zárták le a nyomozást bizonyítottság hiányában. Tehát még így sem azt mondták ki, hogy nem történt bűncselekmény. És voltak persze ennél rövidebb nyomozások is, amik után nem történt vádemelés. Igaz, a városvezetés és az átvilágítást koordináló ügyvéd, dr. Bodnár Imre azt is mondta, igazából a kezdetek óta, hogy számítanak arra, hogy nem lesznek egyből eredményesek. Azaz hiába tesznek meg esetleg nagyon is alapos indokkal feljelentést, az igazságügy és a hatóságok malmaiban az elakadhat, utána azonban a városháza esetében a polgármester vagy cég esetén az adott önkormányzati gazdálkodó szervezet vezető ún. pótmagánvádas eljárást indíthat.
Most egy vadonatúj, de amúgy korántsem ismeretlen ügy került fel az elszámoltatási oldalra, a Zsolnay-gyárral kapcsolatban 2015 és 2019 között történtek.
Érthetetlen volt már akkor is
Mint írják, Pécs vezetése 2015 és 2019 között érthetetlen, “kizárólag a magánérdekek kiszolgálásával magyarázható harcot folytatott a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-vel szemben, amelynek egyébként közvetlenül és közvetetten (a PVH-n keresztül) kisebbségi tulajdonosa a mai napig”.
Szerintük a fideszes városvezetés közreműködésével érte a várost és a Pécsi Vagyonhasznosító Zrt-t tetemes, mintegy 800 millió forintos kár, kötbérfizetés kötelezettsége okán.
Ahhoz azonban, hogy ezt jobban megértsük, szerintük érdemes korábbról kezdeni.
A Zsolnay cégcsoport ugyanis tíz évvel korábban, 2005 decemberében került az államtól az önkormányzat tulajdonába, méghozzá térítésmentesen. Utóbbi miatt azonban bizonyos feltételeket a városnak teljesítenie kellett.
Kötbér, ha nem teljesítenek megfelelően
Pécs azt vállalta, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. éves nettó árbevételén belül a tradicionális Zsolnay-termékek előállításából és értékesítéséből származó éves árbevétel eléri a 800 millió forint összeget. Ellenkező esetben 10+10 éves időtartamon belül évente kötbérfizetési kötelezettség terheli a várost.
2005 és 2015 között azonban szinte minden évben 800 millió forint alatt maradt a tradicionális Zsolnay-termékekből származó árbevétel. Kötbérfizetés azonban nem történt.
A Zsolnay-gyárat működtető cég többségi részvényeit 2013 februárjában értékesítették. A részvények többsége addig Pécs városa, illetve a Pécsi Vagyonhasznosító tulajdonában volt.
A többségi részvénycsomagot Bachar Najari svájci-szír üzletembernek adták el. Az elszámoltatás-oldalon viszont azt írják, hogy a Zsolnay-részvények értékesítésére a pécsi városvezetés olyan szakszerűtlenül szerződött le, hogy a kötbérfizetési kötelezettség a város terhén maradt, annak ellenére, hogy az árbevétel mértékére így már befolyást gyakorolni nem tudtak.
E cikk írója a kezdetektől nyomon követte ezt az ügyet (természetesen a kezdetben még a Dunántúli Napló újságírójaként). Ez is rámutat arra, hogy milyen módon viszonyul a hasonló, bebukó ügyekhez a “magybetűs” politika, egyes politikusok, és mennyire nem példa nélküli. Épp a napokban jelentette azt ki a Volvo-ügy bírósági tárgyalásán a volt fideszes alpolgármester és volt fideszes országgyűlési képviselő, Csizi Péter, hogy ő csak az arca volt a buszcsereprogramnak, amelynek a keretében történt a használt hollandiai Volvo-buszflotta beszerzése. Csizi a 2018-as országgyűlési választáson elbukott, most egy hármas állami cégcsoport ügyvezetője, mesés, többmilliós havi fizetésért.
A részvénycsomag értékesítésének bejelentésekor (a politikai kommunikációban akkor óriási siker) ugyanis ő, Csizi Péter volt az, aki a sajtónak elmondta a nagy hírt. Sőt, később ő volt az, az aki az ún. ellen-Zsolnay-cég, a Ledina Kerámia (akkor még a politikai kommunikációban sikertörténet) dolgozóit, ex-zsolnaysokat, meghívottjaiként felutaztatta Budapestre, egy parlamenti ülésre.
Csizi Péter azonban nem is olyan sokkal később már, akkortól, amikor kiderült, hogy nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerették volna, és a Zsolnay-ügy is a pécsi városvezetés és a pécsi adófizetők szempontjából csúnya bukta és botrány lesz, már nem szívesen nyilatkozott a Zsolnay-ról, sőt.
Visszatérve az elszámoltatás-oldalon olvasható ügy részletezésére: a Zsolnay Rt. esetleges kötbérfizetési kötelezettségének első tíz éve 2015-ben lejárt. Mivel addig sem tudott fizetni a város, az új pécsi városvezetés és az átvilágító ügyvédek szerint jó esély volt arra, hogy az állam nem él a meghosszabbítás jogával.
Zsolnay-viszály
Csakhogy – írják – ekkor már látszott, hogy a Zsolnay új vezetésével nem lesznek jó viszonyban, pereskedés és elhúzódó rossz viszony lehet köztük (ebben, mondjuk, nem tévedtek, ha tényleg így vélekedtek), és nem elképzelhetetlen az sem, hogy a fideszes városvezetés, valamint tanácsadóik a kötbért „háborús” fegyverként akarták felhasználni. Nem elképzelhetetlen szerintük az sem, hogy ezt tulajdonképpen ők, a korábbi városvezetés érte el, a végső soron a város számára káros meghosszabbítást. Merthogy az állam ezt a kötbér-kitételt meghosszabbította.
Mint írják, Páva Zsolt akkori pécsi polgármester kezdeményezésére a kormány 2016 márciusában a Zsolnayt stratégiailag kiemelt jelentőségű szervezetté nyilvánította. Ez szerintük a NER-rendszerben egyet jelent az erőszakos megszerzés folyamatának megindításával.
A stratégiai minősítésű, kiemelt vállalatokra egyedi, és az átláthatóságot, hatékonyságot nem feltétlenül szolgáló felszámolási szabályok vonatkoznak. Ilyen például az, hogy kizárólag az állami felszámoló (a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.) járhat el felszámolóként és ideiglenes vagyonfelügyelőként. Ők ugyanis az értékesítést nyilvános pályázat nélkül, meghívással is lebonyolíthatja. Emellett az állami felszámolót nem lehet felmenteni, szabálysértés esetén csak pénzbírság szabható ki rá. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése is a speciális szabályok közé tartozik.
Ledina Kerámia
A felsorolás szerint a következő fontos időpont 2016 februárja. Akkortól ugyanis Pécs városa és annak vezetői, illetve jogi képviselői intenzív tevékenységet fejtettek ki annak érdekében, hogy egy ismert befektetői körrel együttműködve megszerezzék a Zsolnay gyárat, annak tevékenységét és jogait a tulajdonos Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-től, megakadályozva ezzel a társaság gazdasági stabilizálását és meghiúsítva a Zrt. hitelezőinek kielégítését. Az elszámoltatás oldal kommentárja szerint tették mindezt “abban a szándékosan téves tudatban”, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben van.
Mindezen előzmények után, 2016 május végén hozta létre Pécs önkormányzata az ellen-Zsolnay cégként is emlegetett Ledina Kerámia Kft.-t
Ebben az időben a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a politikusoknak, és az ún. befektetőknek a Zsolnay-gyár megszerzésére irányuló „szorgalma” nem véletlen, hiszen a közeli jövőben több tízmilliárdos (30-80 milliárd) költségvetéssel kormányzati program indul a műemlék épület-felújítások vonatkozásában és az autentikus felújítások során – termékei okán – a Zsolnay-gyár megkerülhetetlen.
NAV bűnügyi nyomozók
A következő fontos időpont 2016. május 30. Ezen a napon a NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága kivonult a Zsolnay-gyárba, lefoglalta a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. árukészletét, így a késztermék-értékesítés akadályba ütközött, ezúton a zrt. bevételhez nem tudott jutni. Később a Szekszárdi Járási és Nyomozó Ügyészség megállapította, hogy a 2016. május 30. napján foganatosított lefoglalás törvénytelen volt.
A város jogi képviselője, a „gyárfoglalóként” hírnevet szerzett budapesti fideszes ügyvéd és a Tettye Forrásház Zrt. akkori jogi képviselője 2016. június 9. napján a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. 118 munkavállalóját „átszerződtette” a Ledina Kerámia Kft-be.
„Csalárd módon”
Az átvilágításos oldalon azt írják, hogy a munkavállalókat a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-ből csalárd módon, jogellenes vonták ki (egységesített rendkívüli felmondásokkal), így a zrt-t működésképtelen helyzetbe hozták.
A társaság munkaerőtől való megfosztásában közreműködők felbujtották a szakképzett dolgozókat, hogy munkavégzéshez szükséges eszközeiket és a munkához használt alapanyagokat zárják el a munkáltató elől. Az eszközök és az alapanyagok hozzáférhetetlenné tétele szintén a gyár működését és termelékenységét akadályozta.
Ekkorra kellő alap mutatkozott a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. „felszámolásba kényszerítésére”, figyelmen kívül hagyva a zrt. hitelezőinek helyzetét és érdekeit.
Szerintük a csalárd módon kialakított kényszerhelyzet tényezői a következők voltak:
- A sajtóban szándékosan lejáratott,
- büntetőeljárásokkal fenyegetett,
- demonstratív nyomozati cselekményekkel gyengített,
- forgalomképtelen (lefoglalt) árukészlettel,
- bevételszerző képességétől megfosztott,
- termelőképességétől,
- munkavállalóitól,
- munkaeszközeitől elszigetelt,
- fizetésképtelen helyzetbe sodort vállalat.
WHB
És ekkor jött az, hogy a WHB Vagyonkezelő Kft. (a cég tulajdonosa Paár Attila, Tiborcz István ismerőse) 2016 májusában megvásárolta a Magyar Fejlesztési Banktól engedményezés útján a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-vel szembeni követeléseket.
A gyakorlatban ez két hitelt jelentett. Olyan hitelügyletekből eredő követelést, melyeket évek óta senki nem törlesztett a Zsolnay egymást váltó tulajdonosai közül. Ugyanakkor pont ekkor fogyott el az állami bank türelme és adta el a követeléseket.
Az MFB és a WHB Vagyonkezelő Kft. közösen 2016. május 20. napján felmondták a hitelszerződéseket. A WHB Vagyonkezelő Kft. 2016. június 10. napján felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a bíróságon, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-vel szemben. A bíróság – mivel stratégiailag kiemelt vállalatról van szó – 2016. június 17. napján ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-hez. A Zsolnay Zrt. időközben 2016. augusztus 22. napjáig fizetési haladékot kapott a bíróságtól a követelés kiegyenlítésére. Az ideiglenes vagyonfelügyelő megalapozatlanul – erről később bírósági döntés született – azonnali hatályú, fizetőképességre tekintet nélküli felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a helyi adókkal kapcsolatos kifizetésekre hivatkozva.
Az elszámoltatás oldalon azt írják, hogy a tudomásunk szerint az MFB követelését Bachar Najari 260 millió forintért kívánta megvásárolni és ezt írásban is közölte a bankkal, de ennek ellenére a pénzintézet a forrásaik szerint 200 millió forint alatti vételáron értékesítette azt a WHB Vagyonkezelő Kft-nek.
Ez valóban így van, annak idején nem csak írt erről az ügyről és erről a részletről is e cikk írója, hanem látta is azokat a leveleket, amelyeket a banknak küldött el a Zsolnay többségi tulajdonosa.
Befizette, de nem írták jóvá
Bachar Najari 2016. június 27. napján, mint a Zsolnay Zrt. többségi tulajdonosa, magánvagyonából egyenlítette ki a zrt. adófolyószámláján fennálló helyi adótartozást. A Zsolnay Zrt. 2016. június 30. napján az önkormányzati adóhatósághoz benyújtotta a Bachar Najari és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. között létrejött tartozás átvállalási szerződést.
Az önkormányzati adóhatóság Bachar Najari befizetését nem volt hajlandó a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. tartozásaira jóváírni, a befizetést Bachar Najari túlfizetéseként tartották nyilván, annak ellenére, hogy Bachar Najari svájci állampolgár, az önkormányzati adóhatóságnál nem volt adóalany. Az önkormányzati adóhatóság kizárólag akkor írta jóvá Bachar Najari befizetését a Zsolnay adófolyószámláin, amikor a Zsolnay Zrt. cégvezetője hivatali visszaélés bűntette miatt feljelentést tett az ügyben.
Jelzálogjog bejegyzés Bachar Najari javára
A Magyar Fejlesztési Bank, mint hitelező és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt., mint adós között eredetileg 1999. július 23. napján kötöttek, később többször módosított kölcsönszerződést. Később, eredetileg 2002. december 10. napján kötöttek, majd többször is módosítottak más kölcsönszerződéseket, amelyek biztosítására a város négy nagy értékű ingatlant adott kiegészítő fedezetként. A kölcsönszerződések értelmében a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. minden vagyonát (ingó, ingatlan, immateriális javak, stb.) jelzálogjog terhelte.
A jelzálogokkal biztosított követelést (kölcsönöket) az MFB, mint hitelező engedményezési szerződéssel értékesítette a WHB Vagyonkezelő Kft. részére és a jelzálogjogok átjegyzése ezen engedményezés kapcsán került a WHB Vagyonkezelő Kft nevére.
A WHB Vagyonkezelő Kft. a jelzálogokkal biztosított követelés behajtása érdekében a Zalaegerszegi Törvényszék előtt felszámolási eljárást indított az Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt., mint adóssal szemben, mivel az adós nem tudta a teljes követelést egy összegben, rövid határidőn belül teljesíteni. A felszámolás elkerülése érdekében Bachar Najari, mint az adós társaság minősített többségi tulajdonosa a társaság teljes tartozását (tőke, kamat és költség), több, mint 385 millió forintot megfizette a hitelezőnek.
Najari, mint jogosult harmadik személy teljesítését kötelesek voltak elfogadni. A felszámolási eljárást ezért a bíróság a teljesítésre tekintettel megszüntette. Bachar Najari ezért jogosulti pozícióba került, jogutódként immáron az ő jelzálogjogát jegyezték be, ami jogerősen 2020. február 17. napján megtörtént.
Szakszerűtlenség? Dilettantizmus? Szándékos károkozás?
Az elszámoltatás oldalon található esetleírás (a nagy részét leírtuk, néhány részlet még ott olvasható) végén összegeztek is, nem túl jó képet festve a történtekről.
A summázás szerint Pécs a korábban, ingyen megszerzett gyárat úgy értékesítette, hogy semmilyen befolyást a további működésére nem tudtak gyakorolni, mint kisebbségi tulajdonos. Sőt, a jelzálogjog-kötelezettség a terhükön maradt. Csalárd módon megtámadták a szerény számban Pécsre érkező befektetők egyikét. Ennek következtében (szinte) teljesen elvesztették a Zsolnay-gyárat és négy nagy értékű városi ingatlant, és nem utolsósorban 118 munkavállalót egzisztenciális katasztrófába sodortak.
Szerintük szándékosan veszélyeztették a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. hitelezőit követéléseik biztonsága terén. Gyengítették a Zsolnay, a Pirogránit és az Eosin védjegyek brand-értékét. Rombolták és megsértették a gyár jó hírnevét. Ráadásul mindezeket, mint tulajdonos követték el.